Életút

ÉLETÚT – Dátumokban

1941. szeptember 25. Debrecen

1955-59 Budapest, Szilágyi Erzsébet Gimnázium

1959-62 Budapest, Kossuth nyomda

1962-67 Budapest, MIF Magyar Iparművészeti Főiskola kerámiatervező művész diploma

1967 Művészeti Alap, majd Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete tagság

1967-90 között zsűrizett munkák készítése a Képcsarnok Galéria hálózat és az Iparművészeti Bolt számára

1980-tól Kiállítások

1992 Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, Magyar Keramikusok Társasága tagság

1996 Senior Szimpózium Kecskemét

2000 „Mécsvilág” Keresztyén Művészkör alapítás

2007 „Levegő” Szimpózium Hódmezővásárhely

2008 Művésztelep Hódmezővásárhely

2012 „Olajág” Keresztény Művészek Társaságához csatlakozás

2013 „Vénuszok” Szimpózium Hódmezővásárhely

2017 Arany diploma

 

ÉLETÚT – Részletesen

Felmenők

1941 – Szeretett szülővárosomban, Debrecenben láttam meg a napvilágot. A II. Világháború menekülési hulláma családunkat kalandos utakon Budapestig sodorta. Édesapám Kiss István magyar-francia szakosgimnáziumi tanár, igazgatóhelyettes, igazgató (56-ban) a Toldy Ferenc Gimnáziumban, majd 1956 után „büntetésből” helycserével Antall Józseffel, az Eötvös József Gimnáziumban tanított. Édesanyám Sarok Emma kézimunka tanító, később gyors- és gépíró, majd adminisztrátor volt. Bátyám, dr. Kiss István nyugdíjas villamos- és gazdasági mérnök.

Iskolák

1947-48 – 1. osztály – írni, olvasni a Bp. Kelenföldi reformátusáltalános iskolában tanultam felvágott újságpapíron, 1 db kék-piros posta irónnal. A környék akkor tele volt bombatölcsérekkel és puszta föld terült el. Kívül hideg volt, bent szeretetteljes légkör melegített.

1948-52 – Az elemi iskola alsó osztályait másodiktól ötödikig a Bp. XII. ker. Németvölgyi úti (Mackós) iskolában jártam ki. Egyszer igazgatói intőt kaptam, mert az egyik füzetem hátsó lapjára azt írtam: R. Matyi. Padtársam kileste és feljelentett Mária pajtásnál, ifjú kommunista tanítónőnknél. Az akkori osztályomból csak egyetlen névre emlékszem, az övére. A nagyszünetekben mint vidám kismókusok fenn a fán mindig zakatolni kellett a békéért.

1952-55 – Hatodiktól nyolcadikig a Bp. I. ker. Attila úti Általános Iskolában tanultam. Ezekben és az előző években jól megtanultunk felvonulni és sokat kellett ütemesen tapsolni meg éljenezni az ünnepélyek alkalmával. Otthon azért hallgatólagosan, de tudtuk az igazságot.

1955-59 – Gimnáziumi éveimet a Budapest I. ker. Szilágyi Erzsébet gyakorló leánygimnáziumban töltöttem, jó érettségivel búcsúzva. Közben 1956 után orosz helyett németet tanulhattunk. Fakultatív tárgyként felvettem a műszaki rajzot és a művészettörténetet.

1959-61 – Ezután 2 év következett a Ságvári Endre Nyomdaipari Tanintézetben, ahol cinkográfus szakképesítést szereztem. (magasnyomású színes reprodukció készítés)

1961-62 – A Kossuth Nyomdában cinkográfusként dolgoztam egy évet.

1962-67 – Felvételt nyertem a Magyar Iparművészeti Főiskola Szilikátipari Tervező Tanszéke kerámia szakára, ahol 5 év képzés után, mint kerámiatervező művész jeles diplomát kaptam.

Család

1964 – Házasságkötés, férjem Megyeri József villamosmérnök, Budapesti Műszaki Egyetemen tanársegéd majd adjunktus, a Számítógépes Folyamatirányítás tantárgy elindítója, később önálló szoftverfejlesztő, műszaki szabadalmi szakfordító. Két gyermekünktől négy unokánk van. (Az M. Kiss-ből az M. eredete).

Szakma

Kezdetben – gyerekként minden füzetem hátsó lapja tele volt rajzolva, ami miatt sok intőt kaptam. Gyurmából jeleneteket formáltam. Otthon kis csendéleteket rajzoltam. A 8. osztály végén a rajztanárunk biztatására jelentkeztem a „Kisképzőbe”, de a kockám a felvételin nagyon-nagyon haloványra sikerült, mert senki sem tanított és olyat még sosem rajzoltam. Ezért aztán nem is vettek fel.

A gimiben szerettem az ábrázoló geometriát és fakultatív tárgyként felvettem a művészettörténetet. Füzeteim hátulról teltek be rajzokkal és ezért még további néhány intővel gazdagabb lettem. De hogyan tovább az érettségi után?

Átmeneti megoldásként kizárásos alapon szülői segítséggel bekerültem a Kossuth nyomdába, ahol mégiscsak kellett kézügyesség és ecsetkezelés a magasnyomású színes művészeti reprodukciók készítésének elsajátításához, így a 2 éves szakképzés után, mint cinkográfus dolgoztam a nyomdában még egy évig. Ezalatt az idő alatt viszont intenzíven elkezdtem rajzolni tanulni. 7-15 óráig 8 óra munka a nyomdában, és utána minden nap délután vagy este szakkör, rajzkör, önképzőkör, majd főiskolai előkészítő.

Dési Huber Szabadiskola Képzőművészeti Kör a Báthori utcában, – Pedagógus Szakszervezet rajziskolája (Vén Emil, Litkey György) – Képző- és Iparművészeti Gimnázium (Litkey György kroki) – Iparművészeti Főiskola felvételi előkészítő

1962 tavaszán a több mint 200 Főiskolára jelentkező közül senkit se vettek fel, viszont 60 felvételizőnek lehetőséget adtak arra, hogy az őszi pótfelvételin ismét részt vehessenek. Ezek között voltam én is. A kerámia szakra 25 hallgatót vettek fel, akik közül heten végeztünk. (Kerezsi Gyöngyi, M.Kiss Katalin, M. Nagy László +, Pattantyús József +, Pázmándi Antal, Sövegjártó Mária, Zákány Eszter +). A kiesés veszélye igen inspiráló volt a szorgalmas munka és tanulás elősegítésére.

Tanáraim, mestereim: alakrajzot Litkei József, mintázást Illés Gyula tanított, mesterem Csekovszky Árpád volt, a diploma évében értékes tanácsokat Jánossy Györgytől kaptam, Gádor István késői munkái pedig az üveg és fém felhasználásának irányába fordították érdeklődésemet.

1967-ben diplomáztam jeles eredménnyel.

Diploma munkám két részből állt. Egy kerti plasztika három strucc madár kompozíció korongozott elemekből, hosszú lábakkal és hosszú nyakakkal. Jó ideig a Főiskola kertjében állt, aztán nem tudom, mi lett a sorsa. A másik munka a Pálvölgyi Barlang tervezett Fogadó épületének aulájába komponált falburkolat, és kivitelezett részlete magas relief megmunkálással, fatörzsek különböző nagyságú és magasságú keresztmetszetével. Nem valósult meg, ez hosszú ideig a Kinizsi utcai kerámia műhely folyosóján volt látható. Sorsa ismeretlen.

Elkezdtem önálló alkotómunkámat saját műhelyemben, amelyet villamosmérnök férjem segítségével és tervei alapján lakásunk egyik szobájából alakítottuk ki. Az akkori zsűrizési és forgalmazási lehetőségeknek megfelelően az Iparművészeti Vállalat üzletében és a Képcsarnok Vállalat galéria hálózatán keresztül lehetett munkáimat az érdeklődő közönség felé eljuttatni.

60-70-es évek

Rusztikus hatású matt fehér alapon színes fazekas mázak használata mellett később fémek, üvegek beégetését alkalmaztam, amellyel grafikai hatást értem el a fekete kontúrokkal. Vörösre égő korongos masszát használtam és samottos agyagból dolgoztam 960 C°-on égetve. Legkedveltebb formám a falitál volt, a kör, mint a teljesség és harmónia kifejeződése hatott rám, ösztönösen köralakban komponáltam, amely azóta is végigkísér utamon. >> Galéria 60 , Galéria 70

1967-ben Művészeti Alap tagság, majd jogfolytonosan a MAOE Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja

1980-tól Kiállítások sora (egyéni és csoportos)

80-as évek

A 80-as években áttértem a többnyire sötétbarna matt alap mázra, amelyet sima vagy rusztikus felületű falitálakon alkalmaztam, melyet aztán különböző pasztellszínű matt mázakkal többrétegű fújt technikával hoztam létre, főleg növényi motívumok sziluettjének felhasználásával. >> Galéria.

1992 a MKISz, a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Keramikusok Társaságának tagja

90-es évek

A 90-es években kiléptem a síkból és gyűrt-mintázott motívumokkal gazdagítottam falitáljaimat, majd elhagyva a tálformát, kiruccantam a reliefek világába. >> Galéria.

1996 Szenior Szimpózium a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban „Patchworkinfire” „Textil a tűzben” kísérletek. Ismerkedés a magas tüzű (1250-1300 C°) samottos massza, porcelán és kristálymázak világával, textil lenyomatokkal kombinálva. A textil lenyomatok használatát azóta is használom, kicsit más formában. Hatással volt rám, kedveltem a szecesszió dús ornamentikájú, gazdag színvilágát (Klimt). >> Galéria.

1999 megbízás a Fasori Református templom kolumbáriuma urna fülkéinek lezárására, fedlapok tervezésére és kivitelezésére. A népi szecessziós stílusú templom színes üveg ablakainak és festett falainak motívumaiból 7 féle változatot terveztem. Ezeket a fedlapokat szükség szerint azóta is készítem. >> Galéria.

2000-es évek

2000 a „Mécsvilág” Keresztyén Művészkör egyik alapító tagja. Kitűzött célunk az Evangélium örömhírének továbbadása volt, ld. Hitvallás, Bizonyságtétel.

Az elmúlt 23 év alatt országszerte közel 40 kiállítást valósítottunk meg.

Kiállítások

Az új, bibliai tematikához új technikai kivitel társult, üzenetközvetítő kerámia leveleimet kicsit magasabb tüzű, (1100 C°) csontszínre égő samottos agyagból formálom és mázalatti festést alkalmazok közel 50 színárnyalattal. >> Galéria.

2007 Vásárhelyi Kerámia Szimpózium „A levegő” témában.

A Villeroy&Boch Szaniter gyárban a gyári alapanyagok és technológia keretein belül valami mást létrehozni, ez volt a kihívás. A fényes fehérre égetett mosdó- és WC kagylók, talpak, piszoárok világában a sprőd és merev öntőmasszát megszelídíteni és más módon, színesen felhasználni, komoly kísérletezést tett szükségessé. Ráadásul a témának megfelelően valami légies jelleget kölcsönözni a létrejövő alkotásoknak, vagy új funkciót kitalálni. Az eredmények a Galériában láthatók.

2008 Művésztelep Hódmezővásárhely. Folytatva az előző évi kísérleteket, a színtestek használatát, új munkák születtek. >> Galéria.

2013 Szimpózium Hódmezővásárhelyen „Vénuszok” témában.

Újfajta izgalmas kísérletezésbe fogtam. Felfedeztem egy égetési segédanyagot (újfent a Villeroy&Boch gyárban), amely hőre lágyuló tulajdonságot mutatott. Ezt továbbfejlesztve elértem azt, hogy a kemény síklap a magas hő hatására olyan formára hajoljon, amilyet én szeretnék. Ebből született meg a „Térháló” és „Térgörbe” projekt. Tehát fordított technológiával nem a puha agyagot formáltam és a tűzben keményre égettem, hanem a kemény-merev lapot a magas hőben (kb. 1280 C°) lágyítottam-formáltam különböző módon való alátámasztásokkal. >> Galéria.

Köszönet

A Szimpóziumokon és a Művésztelepen való részvétel lehetőségeiért köszönet illeti a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdiót, a Magyar Keramikusok Társaságát, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségét, a Wartha Vince Kerámiaművészeti Alapítványt, a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumokat támogató gyárakat, a vásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központot és mindezek legfőbb mozgatóját, szervezőjét, titkárát, Pannonhalmi Zsuzsát, a Gádor-, Ferenczi Noémi- és Érdemes Művész díjas keramikus művészt.

2017 Aranydiploma

Ez nem érdem, hanem csak állapot, jelzi az idő múlását. De teremtő és megváltó Istenemnek adok hálát, hogy eddig elvezetett.
SDG! Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!