Bizonyságtétel

Az Úr áldása kezeim munkáján

Hogyan is kezdődött… 25 évvel ezelőtt 50 évesen nyitotta meg szemeimet az Úr az ő kegyelméből a lelki látásra, és elmondhattam, hogy „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” (Jn 9,25) S megismerve Megváltó Jézusomat a Szentlélek által én is kimondhattam leborulva előtte: „Hiszek, Uram.” (Jn 9,37)

Azaz… keresztapám, Kiss Antal Jenő ref. lelkész által is már szólongatott, csak még nem volt halló fülem.

De…. már korábban, az ötvenes évek elején a konfirmációm alkalmával kapott ige is, amit útravalóul kaptam a Böszörményi úti budahegyvidéki gyülekezetben, és évtizedekre feledésbe merült, később fontos eszméltetővé vált („Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből.” Jn 10, 27-28).

De még előbb… 1947-48-ban 6-7 évesen a Balatonszárszói SDG telepen eltöltött nyarak homályából előjöttek a flanel képes Jézus-történetek egy Szaléz nevű ifivezető tolmácsolásában, és az esti ének („Oh, terjeszd ki Jézusom…„), meg az Édesanyámtól hallott ének („Egyetlen forrása minden kegynek…”).

Vagyis… ahogy haladtam Isten igéjének megismerésében, ámuló csodálattal értettem meg (mint nem várt gyerek), hogy nem véletlen a megszületésem, mert már „…te formáltál anyám méhében.” (Zsoltár 139,13) és azt, hogy református tanító és lelkész felmenőim által „…irgalmasan bánok ezeríziglen azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.” (2 Móz 20,6)

Sőt… még előbb: „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltetek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és gyümölcsötök megmaradjon…” (Jn 15,16), és mindezt már a világ felvetése előtt… Mindez a döbbenetes és csodálatos felismerése Isten hatalmas kegyelmének és szeretetének, hogy „miattam, helyettem és érettem” adta Fia életét, nagy fordulatot hozott az életemben.

Előzmény… dióhéjban 50 év: érettségi, nyomdai cinkográfus, Iparművészeti Főiskola, diploma, Művészeti Alap, házasságkötés, szerető férj, műhely, önálló alkotómunka, Képcsarnok- és Iparművészeti Vállalat, zsűrizett munkák, megrendelések, gyerekek érkezése, kiállítások, szalad a kocsi, fut a kerék, új lakás építése, és a mag tövisek közé hullott (Mt 13,22).

De… Isten önfeláldozó szeretete nagyobb, és mint elveszett bárányát kimentett a tövis közül, a szakadékból.

Mert hoppá… jött a rendszerváltás, Édesanya halála, összeomlott művészeti élet, az addig „jól bevált” formák nem működtek tovább, kicsúszott a talaj a lábam alól, nem volt kapaszkodóm.

Azonban… „javamra vált a nagy nyomorúság„, mert ezekkel fordított maga felé az én Uram, Istenem, megtérhettem és újjászült értelmemmel egészen másképp láttam a világot, minden elrendeződött, és a helyére került, világossá vált Isten és az ember kapcsolata és a jézusi megoldás.

És… amikor összeroppantam a Tízparancsolat súlya alatt, megláttam, hogy nélküle elveszett senki és semmi vagyok, megértette velem, a kereszt bűntörlő erejét és felemelt, Jézus által a gyermeke lehettem. Letettem egész életemet, munkámat, és vártam hogy mit akar kezdeni velem. A végtelen hála és öröm töltött be a hit ajándékáért, amit szerettem volna tovább adni.

Addigi munkáim is a természetről szóltak, de nem volt mögöttük maga a Teremtő. Sötét alapon virág és növényi motívumokat komponáltam főleg falitál formába. A kezdeti, átmeneti időszakban ezeket „körítettem” igékkel, de később éreztem, hogy az Ige nem körítés, hanem maga a lényeg, ezért annak kell a központi helyre kerülnie. És az én Uram, Jézus Krisztus, a maga idejében a segítségemre sietett, hogy rátaláljak az új útra, új anyagra, új színvilágra, ami a derűs, világos pasztell színeivel az Ő dicsőségét közvetíti, mint a világ Világossága.

Visszaadta a munka, az alkotás örömét. Ez a Fasori templom kolumbáriumának fedőlapjai készítése kapcsán vált lehetővé, ami nagy ajándék Tőle, és nagyon hálás vagyok érte. És ismét visszatalálva most már a teremtett természethez, szeretem használni a levél formát, mint kettős üzenethordozót, egyrészt láttatni a Teremtő „kezenyomát” a levél lenyomatában, másrészt a levélre írott Igéjét közvetíteni a szemlélő felé.

Kisebb plaketteket és fali táblákat is készítek sok-sok bátorító, erősítő igével a Bibliából, hogy ebben a formában is eljuthasson sokakhoz.

Tudom… hogy képességem Isten ajándéka, nem az én érdemem, és azért kaptam, hogy alkotásaimmal is Őt dicsőítsem. Így a művészi munkám nemcsak hivatás számomra, hanem egyben küldetéssé is vált, amelynek során a teremtő Isten kijelentett szavait továbbítom az emberek számára, hogy megérinthesse, vagy erősítse őket. Nagyobb lélegzetű munkáimmal önálló vagy csoportos kiállításokon is részt veszek, és hirdetem az Úr kedves esztendejét.

Azóta… boldogan alkotok, és örömmel hálát adok az Úrnak mindenért, a megváltott életért, családért, gyerekekért, unokákért, munkáért, feladatokért, szolgálatokért, mert megmondatott: „Örüljetek az Úrban mindenkor! ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4)

Minden munkámra ráteszem: S.D.G. Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség! Amen.

M. Kiss Katalin