Ars Poetica

Leveleim Isten dicsőségét szolgálják

Szüleimmel sokat kirándultunk, így már gyerekkoromban közeli kapcsolatba kerültem a természettel. Színes kavicsokat, csigákat gyűjtögettem, mohos fatörzsek és érdekes sziklák ragadták meg figyelmemet, megcsodáltam a bogarakat, gyíkokat, pókokat, elbűvöltek a rét virágai, az egészet csokorba szedve hazavittem volna, a pillangók csodás világa lenyűgözött. Bóklászás közben persze mindig lemaradtam, de türelemmel megvártak, a virágok meg hazaérve elhervadtak…

Otthon, a lakásunk magányában a szekrény mélyén lapuló gombos és cérnás dobozok rejtett kincsei ejtettek rabul, önfeledten rakosgattam, csoportosítottam színek, formák vagy nagyság szerint a kis tárgyakat, mit sem tudva a színskáláról, ösztönösen helyesen. Akkor még nem volt Lego, ez volt maga a játék.

A természet szeretete megmaradt, korai munkáimon virágok, állatok, növények jelentek meg.

Később próbálkoztam, kísérleteztem nonfiguratív, absztrakt jellegű dolgokkal, de mindig rá kellett jönnöm, hogy ugyan izgalmas, érdekes utak lehetnek, de nem igazán az én világom.

Amikor pedig maga a Teremtő lépett be az életembe, új tartalommal telt meg minden, mert igazából rácsodálkozhattam a teremtett természet gyönyörű sokszínűségére, gazdagságára. Rátaláltam a levelek csodálatosan változatos világára és felhasználtam mint üzenetközvetítőt. Azóta lenyugodva, boldogan hirdetem teremtő Istenünk keze nyomát a levelek különleges, egyedi lenyomatai által és ráírva közvetítem, továbbítom az Ige örömüzenetét, az Evangéliumot. Így szolgálják leveleim, mint kettős üzenethordozók Isten dicsőségét.

hitvallás

Hisszük, hogy képességünk Isten ajándéka, nem a mi érdemünk: ki-ki annyival gazdálkodik, amennyit kapott, de az már a mi felelősségünk, hogyan élünk vele, mire használjuk. Nem törekszünk önmegvalósításra, zaklatott korunkban az evangéliumot, az örömhírt adjuk tovább, a békesség útját szeretnénk megmutatni.

bizonyságtétel

Hogyan is kezdődött… 25 évvel ezelőtt 50 évesen nyitotta meg szemeimet az Úr az ő kegyelméből a lelki látásra, és elmondhattam, hogy „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” (Jn 9,25) S megismerve Megváltó Jézusomat a Szentlélek által én is kimondhattam leborulva előtte: „Hiszek, Uram.” (Jn 9,37)